Akkor ha már törpeharcsa, vizsgáljuk meg közelebbről. Ehhez segítségül hívtam Cey-Bert Róbert Gyula 2002-ben megjelent Magyar halgasztronómia című könyvét.

Ictalurus nebolosus pannonicus
Zömök, a fejtájékán felülről, a farokrészen oldalról lapított testű hal. Nagy feje elől lapos, hátrafelé fokozatosan emelkedik, orra hosszú, a szeme kicsi. Széles szájában sűrű kefefogazat található. Szája körül 8 bajuszszálat visel, melyek közül 4 a felső, 4 az alsó állkapcson foglal helyet. Hátúszójának elején egy erős, szúrós csonttüske van, melyet 6 úszósugár követ.

Farkalatti úszója hosszú, sugarainak száma 17-23, fölötte a hátoldalon egy apró zsírúszó helyezkedik el. A mellúszók első sugara hegyes, kimereszthető csonttüskévé alakult. Farokúszója nagy, hátsó széle kissé beöblösödő. Bőre pikkelytelen, oldalvonala helyenként kisebb kihagyásokkal végigfut a testén. A halak színe az okkersárgától a barnásfeketéig változó, oldalait szabálytalan foltok felhőzik. Úszóinak árnyalata a test színével egyező, az úszósugarak és a köztük feszülő hártya színe között nincs érdemi eltérés"

Hát gyakorlatilag ilyen a törpeharcsa tudományos leírása. És hogy az életben milyen? Azok aki horgászat közben már párszor találkoztak törpeharcsával, általában kicsit másképpen szokták leírni: sötét színű, nagyon szúrós és nyálkás hal, olyan igazi "nemszeretem hal".

Nade aki már kóstolta akár csak egyszerű paprikás lisztben forgatott, kisütött változatát, az már megint másképpen beszél róla: finom, omlós, fehér húsú, szálkamentes hal. Bár általában 6 -8 darabot is meg kell enni, ha jól akar vele lakni az ember.

A legközelebbi posztban egy kicsit körüljárom a törpeharcsa élőhelyét és táplálkozási szokásait is.